A cimbalom a zenekarban kísérõhangszer, de Ökrös Oszkár gyerekkorától fogva tudta, hogy belõle szólista lesz. A Cigányfélóra vendége volt Ökrös Oszkár, a cimbalom Paganinije, aki május 21-én tölti be 50. évét. (Cigányfélóra, 2007. május 23.)

Ökrös Oszkár: – Már kétévesen birkóztam a hangszerrel. De ezek csak reflexszerû dolgok voltak, azt szokták mondani, hogy a muzsikuscigány gyerekek vonóval születnek, de én nem vonóval születtem, inkább mondhatni azt, hogy verõvel. A nagyapám volt nekem cimbalmos. Az õ cimbalma, amióta az eszemet tudom, azóta nagyon tetszett. A nagypapám indítványára kezdtem el tanulni.

Úgy látszik, hogy észrevett bennem valamilyen hajlamot erre a hangszerre, és hát így utólag is köszönöm neki, hogy elkezdte velem ennek a gyönyörû hangszernek a megismertetését. Egyébként nem volt szigorú ember, pontosan a kedvessége és a bája volt az, ami talán még a szigornál is nagyobb hatást gyakorolt rám. A másik az, hogy magát a hangszert is nagyon szerettem. Úgyhogy nem is nagyon kellett engem noszogatni erre a hangszerre. Mondhatnám azt, hogy csak elkezdeni volt nehéz, aztán sorban jöttek az eredmények.

A családja nem volt sem szegény, sem gazdag, úgy éltek, mint akkoriban bárki más. Az általános iskolát még Törökszentmiklóson kezdte. A szülei már Pesten voltak, õ és a húga a nagyszülõknél maradt. Késõbb Pestre költöztek a gyerekek is, de a szíve Törökszentmiklóson maradt, ha ott jár, az iskola mellett, ma is dobog a szíve.

Ökrös Oszkár: – És most látom, hogy az épület, ami nekem akkor hatalmasnak tetszett, az most úgymond összement a negyedére talán, de mindig nagyon nagy örömmel megyek le a suli mellett, ahol elkezdtem az elsõt.

Az elsõ versenyen 8 évesen indult. A televízió meghirdetett egy népzenei versenyt, ahol a szólista kategóriában indult el, és meg is nyerte a versenyt. A zsûri szorgalmazására miniszteri engedéllyel felvételt nyert a konzervatóriumba, Bartók Béla Zenemûvészeti Szakiskolába. Õ a 9 éves 14-15 éves fiatalokkal tanult együtt.

Ökrös Oszkár: – Hát, én nagyon élveztem a társaságukat. Én voltam a kis kedvenc, én voltam nekik az Oszika, és keresték a kedvemet minden tekintetben, úgyhogy nagyon jól éreztem magam köztük. A gyerekkor ily módon hamar véget ért, de nem voltam túl eminens tanuló, s egy gyakorlógép sem voltam, így azért én szakítottam magamnak idõt a gyerekkori dolgokra, csínytevésekre is. Úgyhogy nem maradt ki az életembõl ez sem. Tulajdonképpen nem voltam rossz gyerek, de elég mozgékony, egy mindig jövõ-menõ, kisebb koromban az órákba belebeszélõ gyerek voltam.

A szakközépiskola után Gerencsér Ferenchez járt, õ volt a fõiskolán a cimbalomtanára, ami természetesen meghatározó volt klasszikus zenei tanulmányaira is. A fõiskola elvégzése után kedvet kapott egy kis kiruccanásra.

Mivel a családban több unokatestvére a Rajkó zenekar tagjai volt, és õk már kisgyerek korukban utaztak, járták a világot, koncerteztek, benne mindig az csapódott le, hogy õ bezzeg csak otthon ül, csak tanul, csak gyakorol nem megy sehová, így kedvet kapott a világjáráshoz. 16 éves volt, amikor az Állami Budapest Együttesben hirdettek felvételt, és cimbalomszólistának fel is vették oda. Onnantól kezdve õ is utazott. Az együttessel bejárta Amerikát, Ausztráliát, Japánt és számos európai országot is.

Ökrös Oszkár: – Én gyerekkoromtól szólista akartam lenni, pedig a cimbalom elsõsorban, fõleg a cigányzenekarokban, kísérõ hangszer, és nem igazán a szólisztikus jelleg jellemzõ rá, mint például egy prímás ugye kiáll, vagy akár egy klarinétos. De énnekem egy percig sem volt kérdés, hogyha én cimbalmozok, akkor is szólista leszek. Énnálam akkor még mûfajilag nem választódott szét, hogy cigányzene vagy klasszikus zene, és ez mai napig is így van. Én nem szakosodtam egyik zenére sem, hanem a mai napig játszom cigányzenét is, klasszikus zenét is. És még kalandozom még egyéb mûfajokban is. Úgyhogy tulajdonképpen én csak egy zenét ismerek, a jó zenét.

Mivel kevés darab van, amit cimbalomra írtak, Ökrös Oszkár hozzányúlt egy-két darabhoz – A cimbalommuzsika irodalma sajnos elég szûkös. Így hát a konzervatóriumban és a fõiskolán is inkább átiratokat játszottunk, például Bach partitákat, hegedûszólókat, Carlatti-darabokat, egyéb feldolgozásokat. Megmondom õszintén, hogy nekem mindig nagyon tetszettek a zongorán játszott Liszt-darabok, Chopen-darabok, és ezek nem voltak cimbalomra átírva. Ezeket én magam a zongoraátiratokból saját ízlésem szerint dolgoztam át.

Én úgy veszem észre, hogy nagyon szereti a közönség. Eleve a cimbalom kicsit titokzatos a kívülálló számára. Ha ránéznek, látják azt a sok húrt, amiket két pálcikával üt egy ember, szóval ránézésre is egy eléggé érdekes hangszer. Ugyanakkor olyan mûvek szólalnak meg rajta, amiket máskor zongorán szoktak hallani, és ha cimbalmon hallják, akkor nagyon nagy elismerést vált ki az emberekbõl.

Alig van a világnak olyan szeglete, ahol Ökrös Oszkár ne járt volna. Utazni szeret, de a család hiányát nehezen viseli: – Minél több idõt tölt az ember család nélkül, annál rosszabb. De mondhatom azt, hogy nálunk az utazás szakmai ártalom. A feleségem is muzsikuscsaládban született, nem ismeretlen elõtte, hogy a férj elmegy, õ pedig otthon van a családdal. Egyrészt a karrier miatt kell menni, másrészt a megélhetés miatt. Idehaza sajnos nem tud az ember annyit föllépni, és nincs annyi lehetõség, hogy az itthoni muzsikálásokból az ember meg tudna élni.

Ökrös Oszkárnak két nagy fia van. Az egyik 26 éves, õ tavaly diplomázott az ELTE jogi karán, most Brüsszelben van egy védelempolitikai és gazdasági tanfolyamon. A kisebbik fiú, Attila, 11 éves kora óta a Zeneakadémiának a különleges tehetségek osztályába jár Az egész család nagy reménységgel figyeli a fiúk jövõjét.

Ökrös Oszkár: – Hát nagyon szeretném még azért egy jó ideig csinálni ezt a dolgot. Sok tervem van. Szeretnék egy pár új CD-t csinálni. Hangvételekben egy kicsikét szeretném modernizálni a régi hangzásokat. Akár a régi számaimat is új feldolgozásban és új hangzásvilággal szeretném felvenni. És hát lennének még terveim koncertekkel kapcsolatban, lenne tervem különbözõ jótékonysági koncertek szervezésében, de hát errõl egyelõre csak ennyit.

Ökrös a 100 tagú cigányzenekar szólócimbalmosa, illetve szólamvezetõje, néhány éve pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Varga Ilona beszélgetése nyomán