Nagy Elődeink

id. BERKI LÁSZLÓ (1941–1997)

Örökös művészeti igazgató

1941. május 22-én született Budapesten, zenész család tagjaként. Édesapja 20 évig a Bura testvérek nagyváradi zenekarának karmestere volt. Hétévesen édesapjától tanulta a hegedű fortélyait, később a Fazekas Gimnázium zeneiskolájában folytatta tanulmányait. Édesapja akkoriban, a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó Zenekarának a karmestere volt.

Ő is csakhamar bekapcsolódott a zenekar munkájába. Középiskolai tanulmányait félbeszakítva előbb tagja, majd 1957-től kezdve vezető prímása az együttesnek. 1960-tól a Magyar Állami Népi Együttes tagja, 1968-óta pedig a vezető prímása volt, 1997-ben bekövetkezett haláláig. 1985 óta alapító tagja és művészeti vezetője volt, később alelnöke is volt a világhírű 100 Tagú Budapest Cigányzenekarnak. Bejárta az egész világot Ausztráliától Japánig, Kínától az USA-ig.

Több száz népzenei és cigánydal-feldolgozást alkotott meg, pl. Raveltől a Cigányt. Két önálló, saját lemezén kívül kb. 40 lemezen működött közre. Közel 200 rádió- és tévéfelvételt készített. A japán JVC cég két CD-t készített vele 1992-ben. Kitüntetései: 1986-ban Ifjúsági Díj, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendje, és halála után, 1998. március 15-én posztumusz Liszt Ferenc-díjat kapott. 1997. október 24-én hunyt el.

BOROS LAJOS

Örökös főprímás

1925. január 7-én született Budapesten. Öt évesen kezdte a hegedülést, édesapjától a kiváló muzsikus Boross Gézától és a kor legjobbjától, a prímáskirálytól – 36. Rácz Lacitól – tanult. 1940 és 1942 között a Zeneakadémián tanul Zatureczky Edétől. Önálló zenekarát 17 évesen alakítja meg. A későbbi években Budapest reprezentatív kávéházaiban és éttermeiben játszik. Az 1950-ben megalakult Állami Népi Együttes vezetőprímási posztjára Gulyás László művészeti vezető kéri fel, amit Kodály Zoltán is támogat.

1958-ban a Magyar Rádió népi zenekarának vezető prímása. A 60-as 70-es években, hazai és külföldi szállodákban, éttermekben muzsikál. Ezekben az időkben, már a muzsikusok példaképévé vált. Ma már több tanítványa a magyar cigányzene meghatározó muzsikusa. Számolhatatlan rádió, televízió és hanglemezfelvétele készült. 1972-ben a Halászbástya étteremben muzsikál, és ott találkozott Yehudi Menuhin világhírű hegedűművésszel. Menuhint elbűvölte a prímás játéka, ezért felkérte Borost, hogy játsszák el együtt, Brahms V. magyar táncát.

1985-ben a prímások királyává koronázzák. Még ebben az évben, novemberben megalakult a világon egyedülálló 100 Tagú Cigányzenekar, amelynek alelnöke és főprímása lesz. 1998-ban egészségi állapotára hivatkozva visszalép a zenekar tagságától. Pályafutása során királyoknak, hercegeknek, minisztereknek, világsztároknak és sok más világhírességnek muzsikált. 2006. március 15-én Kossuth-díjat kapott. Örökös főprímás. Az Élő legenda. A Királyok prímása – a Prímások királya!

Buffó Rigó Sándor, elnök művészeti vezető (1949-2014)

Buffó Rigó Sándor, egyénisége, kivételes zenei tudása kiemelkedő volt.

A 100 Tagú Cigányzenekarba 1993 ban prímásként lépett be, nem sokára, mint főtitkár, művészeti vezető,2005 től haláláig elnöke volt a világon egyedül álló zenekarnak. Az elnöki feladat mellett mint művészeti vezető a zenekar felkészítése és betanítása az elsődleges célja volt, hiszen a számos siker a közönség szeretete itthon és külföldön is jól tükrözi vissza ezt. a munkásságát.

Az őt körülvevő család, és közönség a belőlük áramló szeretetet táplálta és határozta meg egyéniségét. Eme tulajdonságokkal felvértezve emelkedett ki Ő környezetéből, és vált mások által is ismert, elismert, szeretet, művésszé, megbecsült tanítómesterré, aki a Rajkózenekar ifjúságát is tanította sok éven át. Ő az, akire a muzsikustársadalom és a felnövekvő nemzedék is tisztelettel nézett fel rá.

A tanítómestert nem csak itthon övezte a tisztelet és elismerés, Hollandiában, Norvégiában, több zenekart tanított hosszú éveken át, nemzedékek nőttek fel munkássága alatt itthon és külföldön egyaránt.

Fiatalkorától a legjobb muzsikusokkal játszott, mikor már még 20 éves sem volt, de már saját zenekart alapított elsőként Balatonfüreden, még ő sem tudhatta akkor, hogy milyen csodálatos sikeres zenei karrier vár rá, Füredtől egészen New York ig, vagy szülőhelye Tatától Párizsig, vagy Pekingig. Németországból és Hollandiából rendszeresen jártak rajongói Budapestre csak azért, hogy hallják Buffó csodálatos játékát.

A 100 Tagú Cigányzenekar Arca, meghatározó személyisége volt. Németül, Hollandul, Angolul, Olaszul kiválóan beszélt, intelligens jó megjelenésű ember volt.

Nagy veszteség a hiánya a 100 Tagú Cigányzenekarnak,a muzsikus társadalomnak,és mind azon embereknek,akik szerették ezt a műfajt és élvezhették Buffó szívhez szóló és virtuóz kiváló játékát. 2014. április 27 óta, már csak a rengeteg rádió, televízió és CD felvételről hallhatjuk édes muzsikáját, búgó énekhangját. Az egész életét a családja és a zene szeretete ötvözte.

Halála előtti napon egy baráti társaságban volt, utoljára még egyszer a hegedűt a kezébe vette és Muzsikált, muzsikált magának és az asztaltársaságnak, aztán dalra fakadt boldogan könnye közt énekelte el az egyik kedvenc nótáját. Az Úr kegyeltje volt, hiszen súlyos betegsége ellenére megajándékozta a Jó Isten egy utolsó fellépéssel.

A Mennyei Ajándék elnyerésével, azt tette, amit egész életében oly művészien, oly nagyszerűen és szívesen végzett – Muzsikált! Muzsikált mások és a maga örömére, aztán jó kedvűen és elégedetten köszönt el a társaságtól. Másnap elaludt nem szenvedett, elköltözött az Úrhoz örökre. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük a szívünkben.

CZIFFRA GYÖRGY (1921–1994)

Örökös tiszteletbeli elnök

Csodagyermekként indult ötévesen az angyalföldi feneketlen nyomorból, zenész családból. Dohnányi Ernő jóvoltából került a Zeneakadémiára, ám hiába volt ragyogó tehetség, az "előkelő" művészvilág nehezen fogadta be; lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának. Három év múlva szerelt le, és ismét a pesti éjszakák virtuóza lett, segítséget senkitől sem kapott.

Akkor határozta el, hogy külföldön próbál szerencsét: 1956-ban Bécsben hangversenyezett. Rövidesen meghívták Franciaországba, amely második hazája lett. 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t (orgonafesztivált) és 1968-ban a fiatalok biennáléját Versailles-ban. Tehetségét Istentől kapott adományként fogadta. Élete vége felé megkapta Franciaországban a Becsületrend tiszti fokozatát, az óhaza pedig 1993-ban a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta neki. 1994. január 17-én hunyt el; végakarata szerint szűk családi körben Senl

Ökrös Oszkár (1957–2018)
a magyar cigányzene és a cimbalom legnagyobb alakjai közé tartozott. Több mint harminc éven át volt szólistája és szólamvezetője a 100 Tagú Cigányzenekarnak, amelynek meghatározó művészeként járta be a világot.

A zenekarral a legnagyobb koncerttermekben lépett fel – Párizstól Hollywoodig, a lisszaboni világkiállítástól az amszterdami Concertgebouwig. Virtuóz játéka mindenhol hatalmas sikert aratott, és hozzájárult ahhoz, hogy a 100 Tagú Cigányzenekar világhírűvé váljon.

Művészetét a legmagasabb állami kitüntetésekkel ismerték el, köztük a Kossuth-díjjal (2015).

Nevét és emlékét a 100 Tagú Cigányzenekar történetében máig tisztelettel őrzik – ő volt a "cimbalom Paganinije".