parizsTöbb mint két héten keresztül Franciaországban szólt a hegedű cimbalom, brácsa, a nagybőgő, mindenhol, így a párizsi Theatre des Champs Élyseesben is nagy sikert aratva. Az együttes vezetőjét, Beke Farkas Nándort kérdeztük a zenekar életéről, a külföldi fellépésekről, a sikerekről

Megtisztelő számomra, hogy április végétől a zenekar elnöke lehetek – kezdi Beke Farkas Nándort a 100 tagú Cigányzenekar vezetője. Ez a kinevezés sajnos ahhoz köthető, hogy Buffó Rigó Sándor, eddigi elnök, súlyos, betegség után elhunyt. Ami ez idáig, főtitkárként volt a munkám, most mint elnök szervezem a fellépéseket, a külföldi utakat. A zenekar sikereinek kulcsa, a változatos repertoár – mondja az elnök.

Hozzáteszi, első döntéseként Lendvai Csócsi József főprímást a zenekar művészeti vezetőjévé nevezte ki. Több tíz évre kell előre tervezni – teszi hozzá. Épp ezért alapította meg öt évvel ezelőtt az ifjúsági tagozatot, azzal a céllal, hogy biztosítsa a zenekar utánpótlását. Buffó Rigó Sándor halálára senki nem számított, értékes ember volt, de ideje már nem volt arra, hogy átadja azt a sok értéket, ami “benne” maradt – mondja.

Amikor az együttessel tarthattam közös útjaikra, tűnt fel nekem Vámosi Alíz, aki nemcsak tudásával és tehetségével segíti a zenekart. Ő volt az, aki, a konzervatórium befejezése után azonnal jelentkezett a 100 tagúba. Meghallgatták és azonnal tagja is lehetett az unikumként jegyzett együttesnek. Alíz itt találta meg férjét, Bujka János klarinétos személyében. És most Párizsban már az öt éves gyermekük, Leonardo is elkísérte őket, hogy lassan-lassan szokja a muzsikát.

“Lecsó” – így becézik őt, – csendesen és figyelemmel hallgatta a mamát és a papát a kulisszák mögött. Beke reméli, hogy hamarosan, mint kis prímás tagja lehet a zenekarnak. Ilyen tehát a cigányzenészek élete. Csaknem szó szerint vehető a “cigányélet” kifejezés, mert ők azok, akik hétfőn még Marseillesben muzsikálnak, majd hosszú buszozás után lépnek fel Párizsban, Moszkvában vagy Kínában.

Az esti vagy délutáni fellépés után vissza a szállodába, ahol az apartmanban főzik vacsorájukat, majd megterítve az asztalt, néhányan együtt fogyasztják el azt. A városnézésre nem mindig jut idő, hiszen az előadás előtt mindíg van próba. Ez így van immáron csaknem 30 éve. Jövőre, november 2-án lesz ugyanis, hogy a zenekar megtartotta első fellépését.

Magyar zeneművekkel bővítjük repertoárunkat- folytatja Beke Farkas Nándor. A művészeti vezetővel, Lendvai Csócsival repertoár frissítést szeretnénk, hogy a jövő évi 30. jubileumunkra több magyar zeneszerző műveivel mutatkozzunk be. Szeretnénk játszani Liszt több rapszódiáját, Hubay és Kodály műveket. Nagy álmom, hogy a Kállai kettőst kórussal adjuk elő – mondja az elnök. Ha minden jól megy, akkor már jövő év áprilisában a Papp László Arénában, a jubileumi évadban eladhatjuk.

Mi magyar cigányzenekar vagyunk, Hungarikumként a világban – mondja az elnök. Be akarom mutatni a magyar zenei értékeket: Weiner Leót, Bartók román táncait, vagy az Este a székelyeknél darabot, de nem akarom kihagyni Brahms magyar táncát sem.

A külföldi közönség miértünk jön zenét hallgatni, a magyar művekért is, nemcsak a Radetzcky indulóért, vagy Rossini Tell Vilmos nyitányáért. A Jó Isten kegyelméből meg vagyunk tartva immáron 30 éve, akkor ehhez méltóan kell szerepelnünk. – mondja.

Ahogy most Párizsban is. Itt az impresszáriónk, Xavier Dubuc szervezésében léptünk fel. Ő szervezi a külföldi útjainkat. Így jutottunk már el többek között, Franciaországba, Japánba, Kínába, Ukrajnába, Szibériába a Benelux államokba, Török- és Görögországba, Ausztriába, Németországba. De a sor még nem teljes. Most nagy sikert arattunk a már megfiatalodott zenekarral.

Szeptember 7-én pedig egy gálakoncerttel várjuk a zenekedvelőket a Zeneakadémián. “A 100 Tagú Cigányzenekar és barátai”címmel, Lendvai József és Roby Lakatos lesz a vendég a Sabath Song Klezmer együttessel – fejezi be az elnök, Beke Farkas Nándor.

Csaknem páratlan, hogy egy zenekar valamennyi tagja, szólistája kotta nélkül játssza a világ zeneszerzőinek muzsikáját, minden fellépéskor. Előadásukon a nézőtér mindig megtelik,  hála az idősebb, fiatalabb generáció közös munkájának.

E.Várkonyi Péter írása a Népszavának