November 26-án emlékkoncertet rendezett az Országos Kulturális és Közmûvelõdési Egyesület. A koncerttel az 1997-ben elhunyt Berki László életmûvére kívánták felhívni a figyelmet. (Kossuth Rádió/Cigányfélóra)

1941. május 22-én született Budapesten. A Rajkó zenekar és a Magyar Állami Népi Együttes vezetõ prímása volt, 1985-óta alapító tagja és mûvészeti vezetõje a 100 tagú Budapest Cigányzenekarnak. Kitüntetései: 1986-ban ifjúsági díjat kapott, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét vehette át. 1998. március 15-én posztomusz Liszt Ferenc díjjal tüntették ki.

A Cigányfélóra egy korábbi beszélgetéssel tiszteleg a mûvész emléke elõtt.

- Hogy indultam én a pályán? 1955-ben kerültem a Rajkó Zenekarba, ott 5 évig voltam. És ott több prímás dolgozik, volt amikor 8-10 prímás is volt a Rajkó Zenekarban, abból az egyik voltam. Késõbb aztán leülepedett, és én lettem a fõprímás 1960-ig. 1960-ban átjöttem az Állami Népi Együttesbe. Itt felvételiztem és megfeleltem, és egy év után elvittek katonának. Akkor olyan helyzet volt, az a kubai blokád, meg német kérdés, se leszerelni, se felmenteni nem lehetett. Eltöltöttem Nyíregyházán két évet katonazenekarban, utána visszajöttem, koncertmester lettem az Ad Együttesben, és 1967-tõl vagyok prímás. Na most ez a 67-tõl a mai napig ez 25 év, és öt év a Rajkóban, így tett ki ez az idõ pontosan 30 évet. Hogy 30 éve vagyok prímás.

- Érte-e valaha, valamilyen attrocitás azért, mert cigány származású?

- Különösen nem. Mert mindig olyan helyen mozogtam azért. Én nem étteremben játszottam, nem mondták soha azt, hogy gyere ide cigány, húzd el a nótámat. Én színpadon nevelkedtem, azt lehet mondani. A Rajkó Zenekarban is öt évig a színpadon játszottam, azóta megint csak egyfolytában. És szinte az egész világot bejártam, mind az öt földrészen játszottam már. A 100 tagú zenekarral is Ausztráliában voltam, az volt a legutolsó nagy turnénk, de saját zenekarommal 9-10 taggal Japánba járok rendszeresen, kétévenként, állandó meghívásom van, lemezeket készítek Japánban. 26 lemezem van forgalomban. Ebben benne van olyan, amikor kísérek is valakit, de azokat is vagy én játszom, vagy én dolgoztam föl, tehát mindegyikhez komoly közöm van. Olyanokat nem is számítok ebbe bele, amikor csak kísérek valami énekest, és nem én hangszereltem, vagy nem én csináltam. Ezeket nem is számítom bele. Így van már 26 nagylemezem.

Beke Farkas Nándor, a 100 tagú Budapest Cigányzenekar fõtitkára emlékezik a prímásra

- Berki László az Állami Népi Együttesnek volt a mûvészeti vezetõje, vezetõ prímása 30 éven keresztül, haláláig. A 100 tagú Cigány zenekar az a szíve csücske volt. Az egyik alapítója, mûvészeti vezetõje, késõbb igazgatója, betanító karmestere, hangszerelõje, vezetõje és nagyon-nagy barát volt Berki László. Hát sokan ismertük már Berki Lászlót a 100 tagú Cigány zenekar megalakulása elõtt is. Hogy mért barát? Egy az, hogy nekem nagy megtiszteltetés volt az Õ barátsága. Én nem tegeztem Õt, és akkor mondta,hogy micsoda dolog, hát tegezzél le. Hát mondom Laci bátyám, nekem ez nagyon nehéz, mert a tisztelet az nagyobb. De hát úgy is tisztelhetem Õt, hogy tegezem. Tehát ami nálunk a romáknál nagyon fontos az, hogy a szakmában ha valakit tisztelünk, ugye szakmai tiszteletet jelent, és van egy emberi tisztelet, egy emberi tartás, arra nagyon felnézünk. Az, hogy én valakit szeretek, és azt mondom hogy szeretem ezt azt embert, azzal nincs semmi baj. De ha én még rámondom azt, hogy tisztelem ezt azt embert, az én olvasatomban ez egészen mást jelent, és Berki László esetében is mást jelentett. Õ egy olyan karizmatikus egyéniség volt, hogy mindene volt a zene. Mindene volt a hangszerelés. Nagyon szép harmóniákkal dolgozott, basszusmeneteket csodaszépeket tudott készíteni, a nagy zenekari átirattól kezdve a kis formátumig. Zeneszerzõ is volt, és nagyon sok zeneszáma van, amit játszott már a zenekar.

A 100 tagúval, amit eltöltött éveket, azt Õ úgy élte meg, hogy a zenekar, a zene, az egyesület, az tényleg szó szoros értelmében a mindene volt, és külföldi utazásoknál nagyon sokat beszélgettünk este, nagyon sokat a szobában eliszogattunk, rengeteg eseményt, sztorit mesélt,amikor katona volt, meg amikor fiatalabb volt a Rajkóban. Szerettünk így összeülni, és akkor szemezgettünk, ahogy szokás ez a romáknál. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Berki Lászlót a barátomnak mondhatom.

Varga Ilona mûsora nyomán