Honor tagok

id_berki_laszloid. BERKI LÁSZLÓ (1941-1997)

Örökös művészeti igazgató

1941. május 22.-én született Budapesten, zenész család tagjaként. Édesapja 20 évig a Bura testvérek nagyváradi zenekarának karmestere volt. Hétévesen édesapjától tanulta a hegedű fortélyait, később a Fazekas Gimnázium zeneiskolájában folytatta tanulmányait. Édesapja akkoriban, a KISZ Központi Művészegyüttes, Rajkó Zenekarának a karmestere volt.

Ő is csakhamar bekapcsolódott a zenekar munkájába. Középiskolai tanulmányait félbeszakítva előbb tagja, majd 1957-től kezdve vezető prímása az együttesnek. 1960-tól a Magyar Állami Népi Együttes tagja, 1968-óta pedig a vezető prímása volt, 1997-ben bekövetkezett haláláig. 1985 óta alapító tagja és művészeti vezetője volt, később alelnöke is volt a világhírű 100 Tagú Budapest Cigányzenekarnak. Bejárta az egész világot Ausztráliától – Japánig, Kínától az USA-ig.

Több száz népzenei és cigánydal feldolgozást alkotott meg, pl. Ravel a Cigányt. Kb. 40 lemezen és 2 önálló saját lemezén működött közre. Közel 200db rádió és TV felvételt készített. 2cd-t a Japán JVC cég készített vele 1992-ben. Kitüntetései, 1986-ban Ifjúsági- Díj, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendje és halála után 1998. március. 15-én Posztumusz Liszt Ferenc Díjat kapott. 1997. október 24.-én hunyt el.

BOROS LAJOS

Örökös főprímás

1925. január 7-én született, Budapesten. Öt évesen kezdte a hegedülést, édesapjától a kiváló muzsikus Boross Gézától és a kor legjobbjától, a prímáskirálytól – 36. Rácz Lacitól – tanult.1940-és1942 között a Zeneakadémián tanul Zatureczky Edétől. Önálló zenekarát 17 évesen alakítja meg. A későbbi években Budapest reprezentatív kávéházaiban, és éttermeiben játszik. 1950-ben megalakult Állami Népi Együttes vezetőprímási posztjára Gulyás László művészeti vezető kéri fel, amit Kodály Zoltán is támogat.

1958-ban a Magyar Rádió népi zenekar vezető prímása. A 60-as 70-es években, hazai és külföldi szállodákban, éttermekben muzsikál. Ezekben az időkben, már a muzsikusok példaképévé vált. Ma már több tanítványa a magyar cigányzene meghatározó muzsikusa. Számolhatatlan rádió, televízió és hanglemezfelvétele készült. 1972-ben a Halászbástya étteremben muzsikál, és ott találkozott Yehudi Menuhin világhírű hegedűművésszel. Menuhint elbűvölte a prímás játéka, ezért felkérte Borost,hogy játsszák el együtt, Brhams V-ik magyar táncát.

1985-ben a prímások királyává koronázzák. Még az évben, novemberben megalakult a világon egyedülálló 100 Tagú Cigányzenekar, amelynek alelnöke és főprímása lesz. 1998-ban egészségi állapotára hivatkozva vissza lép a zenekar tagságától. Pályafutása során, királyoknak, hercegeknek, minisztereknek, világsztároknak, és sok más világhírességnek muzsikált. 2006. március 15-én Kossuth-díjat kapott. Örökös főprímás. Az Élő legenda. A Királyok prímása – a Prímások királya!

BANGÓ MARGIT

Örökös ének szólista

A cigányzene koronázott királynője zenészcsaládba született, édesapja cimbalmozott, édesanyja énekelt. 1967-ben, 17 évesen édesanyja biztatására jelentkezett a Magyar Rádió tehetségkutató versenyére, mely után a rádió felvételeket készített vele.

A 100 Tagú Cigányzenekar ének szólistája 1986 és 2001 között. Megszámlálhatatlan hazai és külföldi fellépés közös siker részese és kovácsa. Több közös CD,DVD lemez és Tv felvétel örökítette meg a művésznő és a 100 Tagú fellépéseit. A Magyar Örökség Díj címet a 100 Tagú Cigányzenekarral együtt nyerte el. A számos díjak közül a legrangosabb díja a  2006-ban kapott Kossuth Díj. 2001-től a 100 Tagú Cigányzenekar örökös ének szólistája.

CZIFFRA GYÖRGY- (1921-1994)

Örökös tiszteletbeli elnök

Csodagyermekként indult ötévesen az angyalföldi feneketlen nyomorból, zenész családból. Dohnányi Ernő jóvoltából került a Zeneakadémiára, ám hiába volt ragyogó tehetség, az “előkelő” művészvilág nehezen fogadta be; lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának. Három év múlva szerelték le és ismét a pesti éjszakák virtuóza lett, segítséget senkitől sem kapott.

Akkor határozta el, hogy külföldön próbál szerencsét 1956 – ban Bécsben hangversenyezett. Rövidesen meghívták Franciaországba, amely második hazája lett. 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t (orgonafesztivált), 1968-ban a fiatalok biennáléját Versailles-ban. Tehetségét Istentől kapott adományként fogadta. Élete vége felé megkapta Franciaországban a Becsületrend tiszti fokozatát, az óhaza pedig 1993-ban a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta neki. 1994. január 17-én hunyt el; végakarata szerint szűk családi körben Senlis-ben temették el.

|